Dugóban

Már tíz perce is elmúlt, hogy a forgalom semmit sem haladt előtte. Fülledt, nyári éjszaka volt. Az utcát elözönlötték a szórakozóhelyekről kiáramló emberek, részegek, és drogosok csetlettek-botlottak az úttesten a veszteglő autók között.

Idegesen dobolt a kormányon az ujjaival, halántékán kidagadtak az erek a melegtől. – Mi van? Mi lesz már? Meddig állunk még itt? - nézett körül egyre idegesebben.

Bekapcsolta az autóban a rádiót, és egy régi kedvence szólalt meg :Temptations: papa was a rollin’ stone. Körbenézett.

A pár centire mellette álló autóban a férfi kedélyesen túrta az orrát, női utasa éppen egy jointot tekert. A másik oldalon fiatalok püfölték egymást.. Hatalmas limuzin akart befordulni a kis utcába. Fehéren fénylett, fekete ablakai titkokat rejtettek. Mellette a sarkon, alvó kolduson lépkedtek át. A virágáruslány már ingyen osztogatta a rózsákat, egy fiatal fiú az autók tetején szaladt át a túloldalra. Utcalányok kóvályogtak a tömeg között üzletet remélve. Fiatalok voltak, és teljesen belőve.

Valaki megkopogtatta az ablakot pénzt kéregetve.Csak intett a koldusnak az autóból, hogy ne reménykedjen, majd az csalódottan odébállt. Egyre jobban unta már a várakozást. Az előtte álló autókon át nem lehetett kivenni, hogy milyen hosszú a kocsisor. – Csapdában vagyok – gondolta. – Se előre, se hátra. Egyre fullasztóbb lett a levegő, egész teste izzadságban fürdött, haja csapzottan ragadt hátul a tarkójára.

A rádióban felcsendült a következő szám. Take me to the river. Teljesen felhangosította, és lehúzta az ablakot. Mellette elhaladó fiatalok meghallották a zenét, táncolni kezdtek, és bemosolyogtak az ablakon. Halványan visszamosolygott. – fiatalok – elővette a cigarettásdobozt és kihúzott egy szálat.

Ajkai közé helyezte, és abban a pillanatban benyúlt egy kéz az ablakon, egy meggyújtott öngyújtóval. – Nekem van gyújtóm, de nincs cigim. Adnál egyet? – nagy széles mosoly követte a lángot, a tulajdonosa lila rasztahajával koronázva.

A meglepetéstől felháborodni sem tudott, bátortalanul pislogott vissza, és odaadott egy szálat a kéregetőnek. Az ugyanolyan széles mosollyal megköszönte, és átadta a mellette kocsinak támaszkodva álló kis szőke lánynak, majd felkapta a lányt, mint egy pillét, és a karjaiban vitte tovább. Az szeretettel beletúrt a lila rasztásított hajba, átkarolta lovagját, és megcsókolta. Csak állt a fiú az autók között, kezében tartva az apró lányt, és csókolóztak megfeledkezve mindenről, és mindenkiről, aztán egy perc múlva haladtak tovább.

Ahogy egyre távolabb értek, akkor látszódott, hogy a lánynak hiányzik az egyik lába.

A visszapillantó tükörben hosszasan követte őket a szemével, és tudta, hogy a fiú valóban a világ legnagyobb kincsét birtokolja: Szerelmes