grafitnyomok
MÁSIK FÓRUMOM
 

Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>Menü
 
Gondolatok, lélekszántások
 
hangos versek
 
Novellák, rövidebb prózai írások
 
Vezeklés (készülő regény)
 
HANGULATOK Hang-kép-vers egyben

 Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a verset!

Trafic

Belle Nuit

Air

Adagio

Unforgetable (Felejthetetlen)

Vártál, vártalak

Bár elmondhatnám...

 

 
Újabb írásaim
 
Verseim

  

 
Nagy lelkek törékeny életekben (kedvenceim)

Edith Piaf (Sinka Zsuzsanna írása)

Leonard Cohen

Jim Morisson

 
Verseim angolul
 
Bannercsere

 

 

Bannersite:

Több, mint 50 kategória között kereshet érdeklôdési körének megfelelô honlapokat. Ha népszerusítené honlapját akkor is látogasson el ide!

 

Bannerműhely: 

 

 

 

 

Bagolyvár:

 
Középfölde:
 
 
Csingi oldala:
 
 
Tündérkéz
 
A Hauer Pódium plakátjai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az oldalon használt kódok

A legördülő menü kódja

Segítség a legördülő menü kódjához

Itt próbálhatod ki a kódokat (köszönet érte Vikinek - Bannerműhely)

Kódpróbáló lap kódja (Vikitől - Bannerműhely)

"Saját képeim" scriptje (jobb oldalon)"

"Saját képeim" scripthez leírás. Köszönet érte Hitetlennek

 
Szép képek nektek

 

Kagaya Zodiac (I)

Kagaya Zodiac (II)

Tündérek

Fantasy

Fantasy II

 
Ajánlataim

A Legjobb Scriptek Szállítója 

 

 

 
saját fotóim
 
Vezeklés 5.

 



Nóra a szobájában ülve mereven tűrte, hogy a szobalányok körülötte serénykedjenek. Ma lesz az esküvője. Nézi önmagát a tükörben, mélyen gondolataiba mélyed. Egy ifjú hölgy életében ennek a napnak kellene élete legszebb napjának lennie, de Nóra olyan, mint egy kőszobor.

Két hónap telt el apja halála óta, és számára minden úgy zajlott le, mintha csak az ébrenlét és az álom határán lett volna. Látta apját felravatalozva, de mit sem emlékezett rá, a temetésről csupán emlékfoszlányok maradtak benne.

A kastély még egy hónapig marad a birtokukban, aztán mindenkinek el kell hagynia azt. Márta asszony Klárával apai nagyszüleihez költözik, ameddig Márta anyja rendbe nem hozatja Londoni rezidenciáját. Nóra pedig apja utolsó kívánságának megfelelően házasságot köt Peter Brownal.

Egészen apró gyermekkora óta ismeri Petert. Ismerte, mint egy nagybácsit, mint egy kedves rokont, de soha sem jutott volna eszébe házasságot kötni vele.

Nem tudta érzéseit hova tenni. Igazából abban a pillanatban érzései sem voltak. Olyan gyorsan zajlott minden...: Peter nem sokkal apja halála után érkezett meg. Rögtön megkérte Nóra kezét, és az egész család ezt tartotta a legésszerűbb megoldásnak.

Nóra nem ellenkezett, fel sem fogta az egészet. Folyton az utolsó apjával együtt töltött estjükre gondolt..., arra a lassú szép estére. Apa..., apa mondogatta, ismételgette a szót magában. Apa nincs többé... olyan furcsa volt az egész, olyan hihetetlen. Minden ment a maga útján tovább, pedig apa meghalt. Hogyan lehet ez? Legalább a Földnek meg kellene állnia egy pillanatra, de minden megy tovább a maga útján. Talán csak egy álom az egész.. Azt gondoljuk, hogy egy tizenhat éves ifjú tisztában van a halállal? Azt gondoljuk, hogy most Nórának zokogni kellene? Mit sem tudunk akkor a gyászról, a gyermekek gyászáról. Nóra nem zokogott. Sírt ugyan, de nem volt hangos megnyilvánulása a fájdalmának. Nóra értetlen volt, zavarodott, és kábult. Mintha víz alatt lett volna.. minden, de minden csak úgy ért el hozzá, mint egy tompa puffanás.

Egy gyermek még tele van életenergiával, a haláltudat még nem dolgozik benne. Érzi önmagában az űrt, de úgy gondolja, hogy minden visszatér a régi mederbe. Túl akar lenni mindenen, nem akar fájni, de a gyász nagyon, de nagyon mélyen belékapaszkodik. Nóra viselkedését a legtöbben megelégedettséggel nyugtázták, többen tudni vélték, hogy e gyermekben talán nem is élt az igazi szeretet az apja iránt, hiszen nem mutatja megrendülését. Nóra azonban esténként a szobájában az ágyán szinte fuldokolva zokogott. Nem azzal a sírással, amit a gyászszertartásoknál láthatunk..., nem. Azzal, ami elszorítja a gyomrot, a torkot.. azzal, aminél nem tud hangot magából kiadni, csak összegörnyed és szétfeszíti szinte a fájdalom, amikor az arc olyan méretekben eltorzul, hogy sem az orron, sem a szájon nem kap levegőt. És csak ismétli örökösen, hogy nincs tovább, nincs tovább.

Majd leküzdve az első napok megrendülését, nem sír soha többet.


Márta tökéletesen játszotta a megrendült özvegyet. Ő egyébként is tökéletesen megrendült volt, de őt inkább a helyzete, mint a vesztesége rendítette meg. Sajnálta a férjét, szerette is, de nem esett nehezére a férje nélkül elképzelnie az életét. Nem kívánta a halálát, de, hogy így alakult a legkevésbé sem izgatta.

Annál jobban izgatta a további sorsa. Valahol még egyfajta harag is dolgozott benne halott párja iránt, amiért az ilyen helyzetbe sodorta őt. A temetésen a koporsóra borulva hangos sírással búcsúzott, elájult, amikor az illendőség úgy kívánta, és megrendült özvegyként fohászkodott a Teremtőhöz, hogy fogadja az elhunytat oltalmába. Igazán kínosnak érezte, hogy párja családjához kénytelen költözni, de anyja jelenleg az Újvilágban tartózkodott, és Londoni rezidenciáját még lakhatóvá kellett tenni. Eme épületét a városnak rezidenciának nevezni felettébb túlzás, de Márta számára egyértelműen voltak szabályok, amelyekben egy úrinő csakis rezidenciákban élhet, így aztán, ha nem volt valami ezen előírásnak megfelelő, akkor inkább az előírásokon finomított. Nevezzük a kérdéses lakhelyet inkább villának, azt is a szerényebb kivitelből. Márta anyja ésszerű asszony lévén nem tartott fontosnak költségesebb házat fenntartani Londonban az igen ritkán előforduló hazalátogatásai számára.

Márta számára azonban az akkori úri társaságok íratlan és írott szabályai szerint ez hatalmas egzisztenciális zuhanás volt. Sőt kijelenthetem, hogy egyenesen borzasztó és felettébb aggasztó a jövőt illetően. Nórát a legjobb kezekben tudhatta, hiszen Anglia egyik legvagyonosabb polgárához adja nőül, természetesen ez az esküvő Nóra számára jócskán rangon aluli volt, és ezt Márta nem győzte Peter számára elégszer hangsúlyozni. Ezzel legalább kissé helyrebillentette az amúgy megroggyant önbecsülését. Ilyenkor mindig kissé felemelte fejét, hegyes állát előreszegezte, mintha csak szúrni készülne vele, kezeit maga elé egymásra téve kissé megemelve azokat, mély megvetéssel szemlélte Petert, és ez megnyugvást jelentett számára. Peter ezt a kis színjátékot nem vette komolyan, bár nem szívelte Mártát, de barátjára és Márta lelkiállapotára való tekintettel elnézte neki. Sőt többször kifejezte háláját, amiért ilyen megtiszteltetésben lehet része.... holott ő már réges-régen egy más nő szemének rabságába esett ,de úriember lévén nem tagadhatta meg barátja utolsó kívánságát.

Peter idáig szinte nem is vette észre Nórát. Számára a lány csak egy gyermek volt, akiről az apja számtalanszor áradozva mesélt. És most nőül veszi, hogy megmentse a szegénységtől és a megaláztatástól. Nem érzett iránta az égvilágon semmit. Még csak haragot sem, hiszen hogyan érezhetne ilyesmit egy gyermek iránt, aki most vesztette el apját? Nóra jól nevelt, minden tekintetben tökéletes úrilány volt és Peter belenyugodott sorsába. Úgy tekintett tehát az előtte álló leányra, mint leendő hitvesére, és az egyetlenre, amely barátjából megmaradt számára.

Bakerek a temetés után a kastélyban maradtak. Az idős hölgy átvette a háztartás irányítását és segített Mártának az esküvői készülődésben. Minden létező elfoglaltságba belevetette magát, csakhogy fájdalmát valamelyest elnyomja anyai szívében. Viselkedése mindenhol nyugalmat árasztott, legfőképpen Mártát igyekezett vigasztalni. Úgy gondolván a szerelmes asszony fájdalmához ő, mint gyászoló anya sem érhet. Nemes volt. Nemes volt szívében és minden ízében. Márta hagyta is magát vigasztalni, készségesen engedte szabadjára könnyeit, anyósa pedig a legnagyobb odaadással vette körül. Klára a nagyapjával töltötte a legtöbb idejét. Baker nagypapa számára Klára volt minden. Thomas születése előtt veszítettek el egy leánygyermeket, akinek vonásait Klára magán hordozta. Az idősebb Sir. Thomas Baker utolsó éveinek minden öröme e kisgyermekben volt, és a mostani fájdalmánál is fontosabbnak tartotta, hogy Klára minél kevesebbet éljen át a tragédiából.



Rebekka a templom lépcsőjén ült. Koldusnak is gondolhattuk volna, hiszen azok időznek naphosszat alamizsnára várva ott. Türelmetlenül nézte a toronyórát. Túl hamar érkezett, de nem akart lekésni az eseményről. Szórakozottan csavargatta kendőjének a csücskét, időnként felpattant, majd visszaült. Benézett a nyitott templomajtón, majd fintorogva elhúzta a száját...

  • Ehh! Micsoda képmutatás! Pompa! -kacarászott egy sort - Ó, mennyire felvitte az Isten a dolgotokat, pedig emlékszem még, amikor szaladgáltatok a katonák elől.. - egy koldus kúszott közelebb hozzá:
    -Kérem! Adjon egy kis alamizsnára valót, elvesztettem a lábam, nem ettem napok óta!- Rebekka gondolataiból felhorkant, majd a férfira nézett:

  • Ó te szerencsétlen, a legjobbtól kérsz te is! - nevetett - Ne add nekem az ártatlant, semmi baja a lábadnak! Már ebből éltél Egyiptomban is, csak akkor a Nílus mentén... Ahh! A dal ugyanaz marad folyton, és folyton. - morogta – Eridj! Hordd el magad innen! - odavetett neki némi aprót, mire a koldus hálásan hajlongani kezdett. Rebekka dühösen fordult el tőle, de magában zsörtölődött tovább: - Legalább nem zavarsz itt az állandó sirámaiddal! Ez is csak arra emlékeztet, amit éppen el akarok felejteni. Meg akar zavarni...- morgott. - De sebaj, ami elkezdődött, abban már nem zavar senki, és semmi! - arca felvidult. Elővett egy kevés dohányt, és megtöltötte a pipáját. - Haj csak a teámat is idehozhattam volna, micsoda élvezetes lenne itt a várakozás!



Sir Thomas Baker legkisebb unokáját maga mellé ültette a fiákerben. Hallgatag volt, mondhatni mogorva.
Unokája hófehér ruhácskájában szemben ült vele, az öregember szinte könnybe lábadt szemmel nézte a kislányt. Az, mit sem sejtve csacsogott imádott nagyapjának.


- Nagyapa! Mond csak, Nóra ugye gyönyörű?


- Az, virágszálam, csodaszép.


- Nagyapa, én is ilyen szép menyasszony leszek, ha egyszer férjhez megyek?
- Te leszel a világ legszebb menyasszonya! - a férfi megfogta a kislány kezét, szinte elvesztek a kis kezek a hatalmas tenyerében.


- Mondd csak nagyapa, Nóra miért nem boldog mégsem?


- Jaj, annyira nehezeket kérdezel öreg nagyapádtól! Azért, mert nem a szíve választott, hanem a sorsa. –dühösen horkantott egyet, és szabad kezével erősen megmarkolta a sétapálcáját.

  • Mi az, hogy a sorsa?

  • Az az, kedvesem, amikor csak sodródik szegény lélek a számára megszabott úton, de a boldogsága más felé várja. Az ő boldogsága még csak bimbót sem bontott, de már eltaposták.


    Klára szótlanná vált. Kicsi keze nyirkos lett nagyapja markában. Összeszorította ökölbe, a férfi szinte nem is érezte azokat, oly parányiak lettek. Kis idő múlva Klára halkan suttogta:
    -Nagyapa, akkor Nóra most boldogtalan? Nem lesz többé az én kedves nővérkém?


    -Dehogynem! A te nővérkéd marad mindörökre.


    -De azt mondtad nem lesz boldog!


    -Ki tudja? A jövendőbelije művelt, megbízható, és nemes lelkű ember. Talán tartogat még az élet meglepetéseket. Most nem boldog, de idővel megbékél háborgó lelke és megtalálja az örömét ebben az emberben, akit eddig szinte észre sem vett . Bízzunk a sors kegyében!


    Klára arcát a kocsi ablakán kívülre fordította, hagyta, hogy a szél játsszon a bőrén. Nagyapja szeme elidőzött rajta, Klára megérezte ezt:
    -És ha nem? És ha nem találja meg? Akkor mi lesz?


    -Hogy akkor mi lesz, csak a jó ég tudhatja, de akkor bizony most ismét temetésre megyünk és nem esküvőre.


    -Nem értelek..


    -Arról beszélek, hogy Nórának meg kell tanulnia megtalálnia a boldogságot abban, amiben van, különben a lelke máris elveszett.

A nagy eseményre összegyűlt a város színe-java. A meghívottak a templomban várakoztak már, míg a kívül maradtak a templom körül tolongtak, várva, hogy megpillanthassák az ifjú párt. Az ég vakítóan kék volt, még csak egy kósza felhő sem vonult át rajta.

Nóra lassan lépett ki a kocsiajtón. Arcát a fátyol eltakarta, lába vitte előre, mint valami hipnotizált bábot. – Miért tetted ezt velem apa?! Hogy dobhattál így oda? Megígérted! Megígérted nekem, hogy sohasem kényszerítesz olyanba, ami ellen a szívem hadakozik! Meg sem kérdeztél! Hazudtál nekem! Mindvégig hazudtál! - A fehér kesztyűbe bújtatott kezei úgy szorították a csokrot, hogy félő volt: eltörik a virágok szárait. Szemei ide oda repdesve kutatták a tömeget a fátylon keresztül: - Nincs itt senki, aki kimentene? Végignézitek ezt, és ünneplitek? - Tovább fürkészte az arcokat míg lépkedett: - Senki?! - gondolta egyre kétségbeesettebben

Rebekka végigküzdötte magát a bámészkodók során. Közelebb került a bejárathoz, így szinte mellette fog elhaladni a menyasszony.


-Itt az idő Nóra! Tedd meg! .. Csak lépkedsz.. csak lépkedsz tovább.. kinek az útja ez? Ehh! Hányszor kell még ezt végignéznem te ostoba?!


Hirtelen egy meginduló csapattal sikerült a templom falain belülre kerülnie.

A menyasszony lassan közeledett a bejárat felé, kétségbeesése kezdett tetőfokára hágni. Anyja karjába úgy kapaszkodott, hogy az asszony szinte megrogyott tőle.
- Nóra türtőztesd magad! Nincs visszaút! Az Istenért légy erős! - Márta erősen megmarkolta a lánya karját, szinte vonszolta magával.-Ennél lassabban már nem is mehetnénk.. igyekezz! Ez a tempó több mint előkelő, ez lassú!

Nóra nagyapja a templomajtóban várta az unokáját.
-Istenem! Bocsásd meg nekik, amit e gyermekkel elkövetnek! Bocsásd meg a fiamnak, amiért elfordult e gyermek elöl! Bocsásd meg nekem, hogy mindezt hagyom!

Nóra egy ismerős arcot fedezett fel a tömegben. A fátylon keresztül a pillantásuk összeakadt. – Ki ez az asszony? – elméje zavarában nem ismerte fel Rebekkát. Elmosódott arcok, tömeg, mind egyforma volt a számára, szeme keresett valakit, aki segíthetne neki, de csak üres arcokat látott. – Ki lehet ez? Istenem valakit! Ez csak egy rossz álom! Ki lehet ez? Anyám! Ne húzz magaddal, kérlek! Ez a nő.. ez a tekintet.. Ki lehet ez?..... Mindegy, itt van nagyapa!- hálásan nézett a szeretett öregemberre.

Nagyapja felkínálta neki a karját.
-Ne félj gyermekem! –melegen Nórára mosolygott.. Peter jó ember. Nyugodj meg, bízz meg öregapádban!

Rebekka a templom-ajtóban mereven nézte Nórát:
-Tedd meg! Legyen benned erő!
Nóra a hátán érezte a nő szemét, hátrafordította a fejét, de csak anyja arcát látta.. - Istenem! Ne tedd ezt! Segítsen valaki!

-Te szerencsétlen! Hát nem érted? Senki sem segíthet! Dönts végre! - Rebekka a veséjéig látott Nórának. - Nem kell itt végiglépkedned! Változtathatsz a sorsodon..!

-Nóra, nem változtathatsz azon, ami a sorsod. Ott vár téged az oltárnál. Ő a te sorsod. Keresd meg benne a boldogságodat.- az öregember hangja nyugodtan csengett Nóra fülében.


-Nem változtathatok nagyapa?


-Kicsinyek vagyunk mi ehhez. Bár megtehetnénk!


-Szeretlek nagyapa!


-Én is gyermekem! Az Isten áldjon meg benneteket!- a menyasszonyt átadta a várakozó vőlegénynek.

….., és fogadod-e, hogy jóban-rosszban mellette maradsz, örökkön-örökké, míg a halál el nem választ?


-Fogadom.

Mint a kardcsapás vágott át a termen a válasz. A jelenlevők ünnepelve ütötték össze a tenyerüket, számukra a válasz pecsét volt egy ígéretes házassági papíron. Csak két ember állt az ünneplő tömeg közepén, akik fehérre váltak az elhangzott “igen” után. Rebekka dühödten fordított hátat a tömegnek. Mellette egy fiatal nő ájultan esett össze. Rebekka megvetően nézett rá:


-Eszter! Küzdened kellett volna! Ha megtetted volna, akkor két boldogtalan embert mentettél volna meg, és önmagad életét. Nem valók vagytok még továbblépni! Nem tehetek értetek semmit. Szerencsétlen gyermek! Bár segíthetnék rajtad, önmagamon is segítenék! De a játszma még nem ért véget! – meglökött egy mellette téblábolót:
-Ehh! Mit bámulsz te semmirekellő? Mit hallgatózol te itt? Fogd magad és keríts egy kis vizet! Az asszonyka állapotos, nem bírta a tömeget! Kutya meleg van itt..

 
Barátaim írásai
 

Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.

  • Írj nekem!
  •       

     

    Az új vendégkönyv. Írj nekem!

    A régi vendégkönyv,

     
    ...
    Indulás: 2005-09-05
     
    Barátaim, költőtársaim oldalai
     
    Irodalmi oldalak
     
    Kedvenceim
     
    Érdekességek, tudomány
     
    Egyébb, és csere linkek
     
    IP
     

    Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre