Yesterday evening

Yesterday evening,

I saw you lying across in your bed

So I tiptoed to you

Almost falling on plastic toys,

On-the-floor-tossed laser swords.

The sock-sausage looks at me

For the mess it tries to say sorry.

My attention is caught now

By your trousers-they shout

Like exclamation marks,

Laughing the order off.

How I love this ordered chaos in you!

I couldn’t help blinking

At the mass of clothes left by you.

Then I knew, you are doing well!

From the messy room I can tell.

So I snuggled you in the silence

Putting my face down on your little neck.

Your fingers found mine while you were dreaming

And soon the two of us were united in one breathing

Like before, when I cried from pain

Or laughed with delight.

I’d like to be part of your dreams, but can’s anymore.

All I have is your chest lifting,

Like in the first weeks, counting your heartbeats.

Tadam-tam-tam, tadam-tam-tam.

It’s like knocking on the door.

I sigh in the mighty darkness

Then you stretch your legs�

Do you remember the time

When my calf was enough?

I was kissing your soles

Accompanied by your giggles.

Even the bed got smaller for you.

I give a shy hug,

Or a stolen kiss sometimes,

Stuff, that a boy –when awake- dislikes.

Head on the pillow, blanket over body.

It’s been eleven summers of being your mommy.

Long live, my son!

Az eredeti vers

 Tegnap este


Tegnap este keresztbe feküdtél az ágyadon
Lábujjhegyen lépkedtem oda, botladozva
a földredobált műanyag lézerkardokon.
Gombóccá gyűrt zokni pislogott rám
bocsánatkérőn. Levetett nadrágod szárai,
mint a rend képébe nevető felkiáltójelek
vonták magukra könnytől fátyolos szememet.
Hogy szeretem benned ezt a flegma formabontást!
Cinkosan kacsintottam a gondosan káoszba rendezett
vegyes halomra.
Rend lelkedben hát:
Rendetlenség színezi a gyerekszobát!
Csendben melléd bújtam,
s kis nyakadba temettem arcom
Ujjaid álmodban is enyéimbe kulcsoltad
Felvettem lélegzeted ritmusát
S így összebújva,
együtt lélegeztünk újra
Mint régen, mikor a vérszínű bennem
együtt éltük át, amikor fájdalmasan sírtam
vagy felszabadultan nevettem.
Szeretnék belelopódzni álmaidba,
de nem tehetem, és ez így van jól.
Csak megleshetem édes mellkasod,
ahogy emelkedik, s süllyed
S mint első heteid alatt, szívem aggódva szorul össze
Gyorsan pulzusod számolom
arcom mellett lüktető nyakadon:
Lassú, gyors-gyors. Lassú, gyors-gyors...
Kis öklödnyi szíved dolgozik...rendben
Felsóhajtok a meghatott csendben
Lábad kinyújtod..., Emlékszem
mikor elfértél kényelmesen még a combomon
Talpad csókolgattam, s sikongva nevettél,
Most nem férsz már el keresztben az ágyadon.
Szégyenlősen átkarollak még, óvatosan megcsókollak
Ébren nem nagyon szereted már
Párnádra igazítom fejed, betakargatlak.
Boldogságban veled, ez már a tizenegyedik nyár!

Isten éltessen fiam!